Amikor Isten megteremtette az első embert, így szólt: „Nem jó az embernek egyedül”, és teremtett neki  egy nőt – hozzá hasonlóan – a földből, és Lilithnek nevezte el. Azok azonban hamarosan veszekedni kezdtek. A nő így szólt a férfihoz: nem akarok alattad lenni. A férfi azt mondta: nem akarok alattad lenni, inkább feletted, mert megérdemled, hogy alul maradj, én pedig felül. A nő így szólt: egyformák vagyunk, mivel mindketten a földből vétettünk. De nem hallgattak egymásra. Amikor Lilith rájött erre, kimondta Isten különleges nevét, és felemelkedett a levegőbe. Ádám (az ember) hívta teremtőjét, és azt mondta: Világ Ura , a nő, akit nekem adtál, elment tőlem. Erre a mindenható Isten – áldott legyen- azonnal utána küldött három angyalt, hogy hozzák vissza. A Mindenható -áldott legyen- így szólt Ádámhoz: ha vissza akar jönni, rendben van. Ha azonban nem, akkor naponta fog meghalni száz fia. Az angyalok utolérték Lilithet annak a víznek a mélyén, amibe az egyiptomiak annak idején belefulladtak. Közölték Isten szavait. Lilith azonban így szólt: hagyjatok engem, mert csak ezért lettem teremtve („a miért vagyok…” indoklása), hogy meggyengítsem a gyerekeket; a fiúkat születésüktől 8 napos korukig, a lányokat születésüktől 20 napos korukig. Amikor azok meghallották, hogy mit mond, el akarták fogni. Isten, az Élő és a Létező nevére (El) esküszöm nektek, hogyha meglátom a neveteket vagy orcátokat egy „kámeában” akkor nem lesz hatalmam  a gyermek felett- és vállalta, hogy naponta meghal száz „ördöge”(ami „szellemet” vagy „lelket” is jelenthet). Innen ered az,  hogy a kisgyerekek kámeájába beírjuk a nevét. Amikor ezt meglátja, akkor eszébe jut ígérete, és a gyerek meggyógyul.