|
Tavaszi versek 2.
Thomas Nashe: Tavasz; William Blake: A Visszhangzó Rét
Thomas Nashe: Tavasz
|
Tavasz, kedvünk királya, évünk szép koronája;
Borul minden virágba, lányok körtánca járja,
Nem döf már fagy fulánkja, dalol mind a madárka:
Csik-csukk! Tyül-tyol! Ví! Csipcsirip!
Friss galagonya, pálma: vígságot hoz a házra;
Bucskázik barikája, pásztor hever pipázva,
A madarak danája jókedvünk folytatása:
Csik-csukk! Tyül-tyol! Ví! Csipcsirip!
Száll földek illatárja, pipitér dombja sárga,
Van szerelmes találka, vének napozgatása,
Hallod, bármerre járva, zendül egész dalárda:
Csik-csukk! Tyül-tyol! Ví! Csipcsirip!
Tavasz az úr ma itt! |
William Blake: A Visszhangzó Rét
|
És felkel a Nap,
s a határ vidorabb,
a harang is üt,
bokorba bujó
pacsirta, rigó
dalt harsog, amely
a harangra felel,
s csupa játszani-kék
most a Vissznagzó Rét.
Vén őszhaju Johnt
nem gyötri a gond,
ül a tölgyfa alatt,
s más vénre kacag.
Játszunk, s az öreg
mind összenevet:
"Úy volt, ugyanúgy,
lányok voltunk s fiúk,
csupa ifjúi lét,
volt a Vissznagzó Rét."
De az aprónép fárad,
már nem is vidámak,
és a Nap leszáll,
s a játék is lejár.
Anyjuk ölébe bújnak
a kisöcsök, a húgok,
mint madár a fészken,
nyugvásra készen,
s nincs több játszani-kék
csak a sötétlő Rét. |
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
