A titkokat az ujjaimnak mondom el 2.
Ha nagy leszek, állatiskolát
nyitok. Megtanítom őket mindenre: írni, olvasni, számolni. És arra,
hogy ne egyék meg egymást. Még ha megnőnek, akkor se. |
Meddig felnőtt az ember? |
Van aki fél a sötéttől. Én nem. Odateszem
az ágy mellé az ecsetet és a festékesdobozt. Hajnalig kifestem vele az
egész éjszakát. |
Ha öreg leszel, te is
meghalsz - mondtad. Később meg azt: szeressem az öregeket. De én nem
szeretem, ha valaki meghal. Miért kell meghalni az
öregeknek?
|
Miért gondolod azt, hogy én nem
voltam, mielőtt megszülettem? Én mindig voltam, csak akkor még nem
akartam róla szólni neked, mert még kislány voltam.
|
Legjobb barátom a Hold, akármerre megyek,
mindig jön velem, pedig olyan messze van. Másik legjobb barátom a
Gabi, de ő mindig másfele megy, pedig olyan közel van. |
Ha állat lennék, soha nem tartanék embert a
lakásban, mert lármázik, piszkot csinál és egészségtelen.
|
A legokosabb ember feltalálja azt a
gépet, amelyik megmondja neki, mit kell csinálnia ahhoz, hogy ő legyen
a legokosabb. |
Mondd, mi sosem lehetünk egyidősek? Akkor
se, ha nagyon akarjuk? Akkor se, ha én mindennap növök egy picit, és te
már nem nősz tovább? Akkor se, ha holnap én ülök melléd, én
mesélek, én fogom a kezed? Nem hiszem! Egyszer, egyetlenegy
percig biztosan egyidősek lehetünk. |
|
|