Ida Bohatta: Tavasztündérek

Fordította: Csillag Éva

Barka

Az összes virág arra vágyott,

hogy a legszebb ő legyen,

illata pompázzon

majd a nyári gyepen.

A barka sapkát húzott, puhát és meleget:

„Nem várok új ruhára,

most adok örömet.”

Szellőrózsa

Mégha zord is kint az idő,

s hinni nehezen lehet,

hogy valaha jön a tavasz

s elkergeti a telet,

szellőrózsa hisz a fényben,

hisz a jövő tavaszban,

s legyőzheti a zord telet,

elhozza a kikeletet,

kinek ilyen hite van.

Kankalin

Egy kis kulcs a boldogsághoz

valamennyiünk vágya,

és azt hisszük, hogy dicsőség,

büszke pompa az ára.

Pedig, ki a boldogságot

nagy dolgokban keresi,

átlép rajta, mert e kulcsot

kicsinységben leli.

Ibolya

Nem vagyok szép, mint a rózsa,

nemes, mint a tulipán,

nagy sem, mint a napraforgó,

észre sem vesznek talán.

Ám szerény kis ibolyaként

néked örömöt adok,

neked, másnak, mindenkinek

mindig adni akarok.

Vadrózsa

A puszta- bár nincs semmije-

vendégségbe hívta

a vadrózsát, hogy vele

mindenét megossza.

A vadrózsa ott maradt,

sőt örült is nagyon,

s virágtengerré változott

a puszta e napon.

A kis gyümölcsvirág

A kisvirág sírt a fán,

egy szirma elveszett,

szánalomból minden társa

egyet levetett.

A puha kicsi szirmok

hullottak, mint a hó,

egyformák lettek újra

s kacagtak: élni jó!

Harangvirág

Kis harangvirág csilingel,

szelíd hangját szél hordozza,

tavaszt hirdet a világnak,

giling-galang harangozza.

S ha a szívek nyitva állnak,

belopódzik ez a dallam,

és e halk és csendes dalban

reménység és nagy öröm van.

Csipkerózsa

Hol volt, hol nem hajdanában,

régi és igaz mese…

minden évben újra nyílik,

kis kertem díszes vele.

Csipkerózsa egész télen

mély  álomban szendereg,

de ha a nap cirógatja,

új életre ébredez.