Malvinka babának holnap névnapja lesz.
    Eljönnak majd felköszönteni őt a Katicabogarak babái meg a Törpék babái is.
    Hogyne jönnénk hiszen meg vannak híva uzsonnára!
    Csakhogy Malvinkának nincsenek teáscsészéi: mibe töltse majd a kakaót?
    A gyerekek nem esnek kétségbe. Kiszaladnak a konyhába.
 - Tessék nekünk adni hat üres tojáshéjat.
 - Szívesen - mosolyog a szakács néni. - Ebéd után jöhettek majd érte.
    Körültapasztották papírmasszával a hat üres tojáshéjat, mikor kiszáradt, ügyesen kettévágták s kifestették.
      Az egyik piros lett, kék a másik,
      és zöld a harmadik, mint a pázsit,
      de volt köztük barna is meg citromsárga,
      s olyan színű is, mint a mályva.
    Még tányéraljat is vágtak hozzá keménypapírból. Mikor megterítették az asztalt, Mókamuki meg a maci olyan csodálkozó arcot vágott, hogy még! malvinka meg egészen odavolt a büszkeségtől, hogy lám, lám, lám, nála festette porcelánból megy a kínálás, nemcsak úgy akárhogy. és most már aztán jöhettek a vendégek!
    Mindenki felvette a legszebb ruháját. Aztán hintóban ültek, áthajtottak a zöld hídon...szalad a lovacska...Megérkeztek.
    Várja már őket a terített asztal mindenféle finomsággal, nyalánksággal, amire csak a babanépnek kedve támadhat. falatoznak, csemegéznek, s közben illedelmesen beszélgetnek:
 - És mondja, hölgyem, honnét ez a gyönyörű porcelán?
 - Egyenesen Krakkóból hozattam.
 - Ó, Krakkó nagyon szép város, hölgyem! Én már voltam ott egyszer, elvitt az apukám. És ott csinálnak iylen gyönyörű porcelán csészéket?
 - De ott ám!
 - Nahát!
      Beszélgetnek, esznek-isznak, s egyikük se veszi észre,
      hogy egyszerű tojáshéjból készült a sok tarka csésze!