Valamikor, a homályba vesző ősidőkben élt egy Pericó nevű madár. A leghatalmasabb állat volt a földön, gazdagsága meg olyan nagy volt, hogy akkoráról még csak álmodni sem lehet. Mint igazi nagyúrhoz illik, annyi színpompás ruhája volt, akár minden nap másikba öltözhetett.
         Egy ünnapnapon látogatóba jöttek hozzá a madarak a világ minden tájáról, hogy tiszteletüket fejezzék ki neki. A vendégeknek igazi királyi fogadtatásban volt részük.
         Az ünneplés végeztével, amikor a vendégek haza akartak menni, patakokban kezdett el zuhogni az eső, annyira, hogy senki se merészelt védtelenül nekivágni az útnak. Poncsót kértek hát a gazdag Pericótól.
         A nagyúr tüstént megnyittatta a szekrényeit, és felszólította a vendégeket, hogy szolgálják ki magukat. Azok persze örömmel válogattak a drága holmik között. Mindegyik azt választotta magának, amelyik hozzá a legjobban illlett.
         Guacamayo, a kék madár egy csodálatos kékes színbe játszó öltözékbe bújt. A fácán aranysárga ruha után nyúlt, Lora, a kicsi zöld papagáj egy zöld színűt öltött magára.Végül a szekrényben semmi más nem maradt már, csak egy jelentéktelen kékesfekete poncsó, ami nem kellett már senkinek. A kondorkeselyű, mivel eddig még nem talált magához illőt, kelletlenül öltötte fel. De a poncsó túl kicsi volt neki. Csak a nyakáig ért, a feje fedetlen maradt.
         Pericónak megesett a szíve a keselyűn. A poncsó mellé neki ajándékozta még a kacika, az indián törzsfőnök vörös fejdíszét is. Amint így felöltözve a keselyű a többi madár elé lépett, azok mélyen meghajoltak előtte, és királyuknak nevezték. Azóta hívják a kondorkeselyűt "minden madarak királyának", ő lett az állatok urának repülő követe a földön.