Egy reggel a törpeantilop a szavannán sétálgatott. Megpillantotta a hiénát. A hiéna éppen befejezte a lakmározását egy bivalytetemen. Az antilop menekülni szeretett volna, de későn.
 - Hová-hová ilyen korán, törpeantilopom?
 - Sétálgatok.
 - Na, ma nem sokáig sétálhatsz. Lakmározásomat rajtad folytatom!
 - Mindjárt gondoltam - mondta szomorúan az antilop.
 - Hazaengedlek, ha három igazságot mondasz - állt elébe a hiéna.
    A törpeantilop nem sokáig gondolkodott, gyorsan válaszolt:
 -Ha én egyszer hazakerülök innét, és a többi antilopnak elmesélem, hogy veled találkoztam, s te nem faltál fel: egyikük sem hiszi el, kinevetnek!
 - Ez is helyes! Most pedig a második után mondd a harmadikat, ha tudod!
    A törpeantilop némi töprengés után megszólalt:
 - Te csak azért nem eszel meg engem, mert már tele van a bendőd.
 - Ez is igaz - kiáltotta a hiéna -, a három igazságot valóban elmondtad, most aztán gyorsan tűnj el a szemem elől!