Az öreg Na'pi egyszer úton volt , a amikor elfáradt, leült egy sziklára pihenni. Egy kis idő múlva felkerekedett, s mert meleg volt, kabátját rádobta a sziklára, s így szólt:
 - Neked adom barátom a kabátomat, mert szegény vagy, és hagytál pihenni. Őrizd meg!
       Alig távolodott el, zuhogni kezdett az eső. A szembejövő prérifarkas megszólította:
 - Öcsém, szaladj vissza  sziklához, és kérd meg, hogy adja kölcsön a kabátját!
       A prérifarkas elfutott, de kabát nélkül tért vissza.
 - Hol a kabát? - kérdezte az öreg.
 - Azt mondta a szikla, hogy a kabátot neki adtad, hát megtartja.
       Az öreg nagyon mérges lett. Újból a sziklához ment, lerántotta róla a kabátot, és így szólt:
 - csak kölcsön akartam kérni, amíg eláll az eső! De most, hogy ilyen gonoszul viselkedtél, visszaveszem. Különben sem használsz kabátot. Egész életedet esőben, hóban töltötted. Semmi bajod nem lesz, ha így élsz tovább.
       Ezután a prérifarkassal letelepedtek egy csorgó mellett, s a kabátot magukra terítették. Egyszer csak nagy zajt hallottak. Az öreg felküldte a prérifarkast a dombra, nézze meg, mi történt.
 - Fussál! Fussál! Jön a szilkla! - kiáltotta a prérifarkas.
       Mindketten futásnak eredtek. A prérifarkas be akart bújni egy borzlyukba, de mielött bejutott volna, a szikla átgördült rajta, és a hátulját összeroncsolta. Az öreg, hogy jobban tudjon futni, még a kabátot is eldobta.
       A szikla egyre közelebb-közelebb dübörgött. Nem messze egy bölénycsorda legelészett. Az öreg odakiáltott:
 - Testvéreim, segítsetek! Állítsátok meg a sziklát!
       A bölények odarohantak, de a szikla szétzúzta őket.
       Egypár őz és antilop is megpróbált segíteni, de ugyanúgy jártak. A csörgőkígyók lasszóvá fondótak össze, de akik a hurok végén voltak, darabokra szakadtak.
       A szikla szinte az öreg sarkát súrolta,már-már megadta magát sorsának, amikor egy kecskefejő madárcsapat repült el felette.
 - Kis testvéreim! Segítsetek, mert mindjárt meghalok!
       Ekkor a madarak egymás után lecsaptak a sziklára, s mindegyik leszakított belőle egy darabot. Az utolsó éppen középen találta el, s a szikla kettéhasadt.
       Az öreg Na'pi nagyon boldog volt. Hálából odament a kecskefejők fészkéhez, a fiókák csőrét szétfeszítette, és le-lecsipegetett belőlük egy darabot, hogy rendkívül szépek legyenek.
       Ezért olyan rojtos még ma is a kecskefejő madarak csőre.