Legelészett a ló; a szúnyog, a közeli mocsár lakója pedig egy bokor ágán üldögélt. A ló, legelés közben, odaért a bokor mellé. Berzenkedni kezdett a szúnyog; és rágyújtott a maga kis szúnyogdalára. A ló azonban a fülét se billegette rá. Megsértődött a szúnyog.

-Hé, koma, észre sem veszel?

-De most már látlak -mondta a ló.

A szúnyog körülszemlélte a lovat, elnézte sörényét, széles hátát, erős patáit, és bámulva zümmögte:

-Ó, milyen nagy vagy te, testvérkém! Talán még nálam is nagyobb vagy!

-Bizony, valamivel nagyobb vagyok -felelte a ló.

-Biztosan erős is vagy -folytatta a szúnyog.

-Hát nem panaszkodom, elbírom az ekét, márpedig az nem könnyű.

-Talán még a legyektől sem félsz!

-Minek félnék! Csapok egyet a farkammal, és elrepülnek.

-Talán még a bögölyök sem tudnak elbánni veled!

-A bögölyökkel már több bajom van: igen erőszakosak.

A szúnyog ekkor kidüllesztette a mellét, szétvetette a lábát, és rákezdte a kérkedést:

 -Ugyan, komám, mit tudnak a bögölyök! Úgy látszik, te még nem ismered a mi szúnyognemzetségünket! Ha nagy is vagy, meg erős is, mi, szúnyogok egy szempillantás alatt elbánunk veled!

A ló rásandított a szúnyogra, csapott egyet a farkával, aztán így szólt:

-Ne kérkedj, te szúnyog! Nem tudtok ti engem legyőzni, ha még olyan sokan támadtok is rám!

-Legyőzünk! - erősködött a szúnyog.

-Nem győztök le - mondja a ló.

          Sokáig vitatkoztak. A ló végül azt mondta:

-Vitával semmire se megyünk. Mérjük össze az erőnket. Gyűjtsd össze a seregedet.

-Jól van, mérkőzzünk meg állt rá a szúnyog, felszállt a magasba, és riadót fújt a szúnyogoknak. Rajzottak a szúnyogok mindenfelől; a nyíresből, a fenyvesből, a rétekről és mocsarakból, a tavakról és ingoványokból. Elsötétítették az eget a legelő felett.

-Mind egy szálig itt vagytok? -kérdezte a ló.

-Mind egy szálig -felelte az izgága szúnyog.

-No, akkor ne vesztegessük az időt! Add ki a vezényszót! - mondta a ló.

          A kötekedő szúnyog széttárta a szárnyát, és akkorát zümmentett, amekkora csak kifért kis szúnyogtorkán.

-Héj, derék vitézek! Rajta, az ellenségre!

A szúnyogok nagy döngéssel-zöngéssel ellepték a lovat, és belemélyesztették hegyes kis szívókájukat. A ló levetette magát a földre, és hemperegni kezdett a fűben. Addig hempergett ide-oda, míg az egész szúnyoghadsereget agyon nem nyomta. 

          Egyetlen egy szúnyog maradt csak életben. Ez nagy üggyel-bajjal kisimítgatta gyűrött szárnyát, aztán elrepült a kötekedő szúnyoghoz, és jelentette:

-Így meg így volt ...Az ellenséget leterítettük. Ha maradt volna négy katonánk, aki lefogja a ló négy lábát, örökre végeztem volna vele. Lenyúztam volna a bőrét.

-Derék dolog, vitéz dolog! -dicsérte meg a szúnyogkatonát a kötekedő szúnyog, azzal repült az erdőbe, és eldicsekedett minden bogárnak: ilyenek vagyunk mi, szúnyogok, még a lovat is ledöntöttük a lábáról! Nincs a világon erősebb teremtmény a szúnyognál!