Weöres Sándor : Galagonya    

Őszi éjjel izzik a galagonya izzik a galagonya ruhája. Zúg a tüske, szél szalad ide-oda, reszket a galagonya magába. Hogyha a Hold rá fátylat ereszt: lánnyá válik, sírni kezd. Őszi éjjel izzik a galagonya izzik a galagonya ruhája.

Móra Ferenc: A cinege cipője

Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak, nagy bánata van a cinegemadárnak.   Szeretne elmenni, ő is útra kelni. De cipőt az árva sehol se tud venni.   Kapkod fűhöz-fához, szalad a vargához, fűzfahegyen lakó Varjú Varga Pálhoz.   Azt mondja a varga, nem ér ő most arra, mert ő most a csizmát nagyuraknak varrja.   Darunak, gólyának, a bölömbikának, kár, kár, kár, nem ilyen akárki fiának!   Daru is, gólya is, a bölömbika is, útra kelt azóta a búbos banka is.   Csak a cingének szomorú az ének: nincsen cipőcskéje máig se szegénynek.   Keresi-kutatja, repül gallyrul gallyra: "Kis cipőt, kis cipőt!" - egyre csak azt hajtja.

Nemes Nagy Ágnes: Láttam, láttam

Láttam, láttam lappantyút! Éjszaka, erdőn meglestem, róka-vadásszal kettesben.   Nem volt ottan lámpa, se ház, mentünk: én meg a rókavadász, akkor az égen, fekete égen valami röppent még feketébben, valami röppent: lappantyú! Két szeme lángja, két pici lámpa, gurgula-hangja úszik utána.   Ketten láttuk, senki más, ketten: én meg a róka-vadász