|
Karácsonyi versek 2.
Weöres Sándor: Suttog a fenyves; Ady Endre: Kis, karácsonyi ének; A kis Jézus aranyalma (Népi imádság)
Weöres Sándor: Suttog a
fenyves
|
Suttog a
fenyves, zöld erdő,
Télapó is
már eljő.
Csendül a
fürge száncsengő,
Véget ér az
esztendő.
Tél szele
hóval, faggyal jő,
Elkel most
a nagykendő.
Libben a
tarka nagykendő ,
Húzza-rázza
hűs szellő.
Suttog a
fenyves, zöld erdő,
Rászitál a
hófelhő.
Végire jár
az esztendő,
Cseng a
fürge száncsengő. |
Ady Endre: Kis, karácsonyi
ének
|
Tegnap
harangoztak,
Holnap
harangoznak,
Holnapután
az angyalok
Gyémánt-havat hoznak.
Szeretném
az Istent
Nagyosan
dicsérni,
De én még
kisfiú vagyok,
Csak most
kezdek élni.
Isten-dicséretére
Mégis csak
kiállok,
De boldogok
a pásztorok
S a három
királyok.
Én is
mennék, mennék,
Énekelni
mennék,
Nagyok
között kis Jézusért
Minden
szépet tennék.
Új csizmám
a sárban
Százszor
bepiszkolnám,
Csak az
Úrnak szerelmemet
Szépen
igazolnám.
(Így
dúdolgattam én
Gyermek
hittel, bátran
1883
Csúf
karácsonyában.) |
A kis Jézus
aranyalma
(Népi
imádság)
|
A kis Jézus
aranyalma,
Boldogságos
Szűz Mária,
Egy kezébe
ringatgatja,
A másikkal
takargatja.
Aludj,
aludj kisdedecske,
Betlehemi
hercegecske,
Nem
királyné a te dajkád,
Szolgálóbul
lettem anyád.
Oh te dudás
mit szundikálsz?
Fényes az
ég, nem kell lámpás,
Ha kimegyek
ajtóm elé,
Föltekintek
az ég felé.
Ott látok
egy szép kápolnát,
Benne a
szép Szűz Máriát. |
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
