Jacques Prévert: Téli dal, gyerekeknek

A téli éjen át fehér alak üget. Egy nagy hóember az, szájában fapipa. Hóember, nagydarab, űzi fagyos hideg. Beér a faluba. Nyájas lámpavilág szívet-lelket derít... Nem is kopog: hamar egy kis házba benyit. Felmelegedni itt izzó kályhára ül - s egyszerre eltűnik! Víztócsa közepén csak pipája marad, csak pipája marad meg egy öreg kalap.

 

Alfred Tennyson: Tél

A fagy kemény, kevés a szén, erdőn a fény, tűzben remény, a fagy kemény, ott van a foga az óév lábfején.   Harapj, te fagy! A nappaltól messze szakadj, a kék fabogár s a pufók pele meg a méh is elül, s a légy se repül, vájd be a fogad a ház szívébe bár, csak az enyémet hagyd.   Harapj, te fagy! Lehet kevés a szén is, meg az erdőn a fény is, meg a tűző remény is, de itt tavasz lesz mégis, vájkáljon fogad a föld szívébe bár, csak az enyémet hagyd.

Hej, tél, hideg tél

(angol népköltés)