Az állatok egy régi szép tavasszal, Miska medvét a méhkaptárok őrzőjévé kinevezték. A baj csupán az volt, hogy Miska medve a mezecskét nagyon szerette, így hát megbízhatóbb őrző lett volna akár a róka is helyette. Aki csak jött, eltanácsolta Miska sorra: „Kegyednek itt -- így szólt - nincs semmi dolga!" Lógott is ám az állatoknak orra, Miskánk meg csak dúskált a mézben, s közben kiürítette a kaptárokat egészen. Amint bűnére fény derült: az állatok tanácsa nyomban összeült. Az eredményt a róka ekképp morogta: „Miska bátyánk, te vén kópé, eltűnt a méz,  ezért hát nyomban nyugdíjba mész, s egész tavaszig száműzünk a barlangodba!" S hogy az ítélet kész lett, lepecsételték az egészet - de sajnos vissza már nem vehették a mézet. S mert az állatok így akarták, visszavonult barlangjába, és a meleg tavaszra várva Icsak alszik, s nyalja mézes talpát.