Veress Miklós: Mese a Mikulásról

Hókastélyban jéglakás: Ott lakik a Mikulás. Szél a szánja - mégse fázik, Úgy röpül egy messzi házig.   Csengője a hópehely. Szánkójának énekelj, Mintha dallal idehúznád, S tedd ki ablakba a csizmád.   Ne lesd meg a Mikulást, Rajta varázs a palást: Leshetsz reggelig magadban, Mert ha eljön, láthatatlan.   Hogyha tudnád, hol lakik, S odaérnél hajnalig, Jutnál mesebeli tájra - Elolvadna palotája.   Megriadna és tova - Röpítené fagylova, A helyén meg, idenézz csak, Sírdogálna ezer jégcsap.   Ne lesd meg a Mikulást, Hadd suhogjon a palást, Jöjjön, jöjjön láthatatlan Éjszakában és havakban.   Táncolj, örülj, énekelj, Mint kerengő hópehely. Csengőjüket fenyők rázzák, Telis-teli cipőd, csizmád.

Drégely Ákoskától, Télapónak

Csendes este, téli este, halkan hull a hó. Csendes utcán, havas utcán siklik egy szánkó. Itt egy ablak, ott egy ablak, halkan kinyílik. Kis cipőbe, nagy csizmába, ajándék hullik. Reggel a sok gyermek szeme csupa csillogás. Vígan mondják: "Itt járt a jó Mikulás"