Gazdag Erzsi: Megjött a Télapó

Szánon jött. A hegyeken fenyok búcsúztatták. Zsákját tükrös hegyi tón vízilányok varrták. Medvék mézet gyujtöttek nyár derekán néki. S egy kosárban áfonyát küldött az osz néni. Pirosszemu mókusok mogyorója csörren. S megcsendül a kicsi szán csengoje a csöndben. Itt van már az udvaron. Toporog a hóban. Teli zsákja a tiéd, dúskálhatsz a jóban.

Donászi Magda: Télapó érkezése    

Megérkeztem Télországból, kisgyerekek: -Jó napot! Tudom, nagyon vártátok már, hogy múljanak a napok. Siettem is tihozzátok csengos szánon, szaporán. Szikrát szórt a szarvas talpa, úgy suhant az út porán. Fürge lába belefáradt. Messzi van a mesevár. Túl az ezer jéghegyerdon, hová sosem ér a nyár. Ott van az én széllel-bélelt, hóból épült palotám. A kemény fagy jégvirágot zúzmaráz az ablakán. Van egy kicsiny toronyszobám. Benne furcsa muszerek. Vílághíru messzelátóm jég-üvegén hókeret. Ha én abba betekintek, -higgyétek el nem csoda- akármilyen messze laktok, mégis ellátok oda. Hol, mit láttam, nagy könyvembe minden este beírom. Megtelt könyvem sok-sok lapja, elfogyott a papírom. Tudjátok, hogy rádiómnak a világon párja nincs? Csönddel bélelt palotámban valóságos drága kincs. Ha gyermekek énekelnek, a szívemhez szól a dal, s úgy érzem, hogy nem vagyok vén, hanem újra fiatal. Tip-top, tip-top! Körbejárok az üveghegy tetején, amikor a messzeségbol víg dalotok száll felém. Ha a táncban elfáradtam, megpödröm a bajuszom, bebújok a hóágyamba, nyújtózkodom, aluszom. Mikor aztán felébredek, ajándékot keresek Pirosalmát, aranydiót,