Tavaszi versek 2.
Thomas Nashe: Tavasz; William Blake: A Visszhangzó Rét
Thomas Nashe: Tavasz
Tavasz, kedvünk királya, évünk szép koronája; Borul minden virágba, lányok körtánca járja, Nem döf már fagy fulánkja, dalol mind a madárka: Csik-csukk! Tyül-tyol! Ví! Csipcsirip!
Friss galagonya, pálma: vígságot hoz a házra; Bucskázik barikája, pásztor hever pipázva, A madarak danája jókedvünk folytatása: Csik-csukk! Tyül-tyol! Ví! Csipcsirip!
Száll földek illatárja, pipitér dombja sárga, Van szerelmes találka, vének napozgatása, Hallod, bármerre járva, zendül egész dalárda: Csik-csukk! Tyül-tyol! Ví! Csipcsirip! Tavasz az úr ma itt! |
William Blake: A Visszhangzó Rét
És felkel a Nap, s a határ vidorabb, a harang is üt, bokorba bujó pacsirta, rigó dalt harsog, amely a harangra felel, s csupa játszani-kék most a Vissznagzó Rét.
Vén őszhaju Johnt nem gyötri a gond, ül a tölgyfa alatt, s más vénre kacag. Játszunk, s az öreg mind összenevet: "Úy volt, ugyanúgy, lányok voltunk s fiúk, csupa ifjúi lét, volt a Vissznagzó Rét."
De az aprónép fárad, már nem is vidámak, és a Nap leszáll, s a játék is lejár. Anyjuk ölébe bújnak a kisöcsök, a húgok, mint madár a fészken, nyugvásra készen, s nincs több játszani-kék csak a sötétlő Rét. |
|