|
Tavaszi versek 3.
William Wordsworth: Márciusban; Samuel Taylor Coleridge: Válasz egy gyereknek
William Wordsworth: Márciusban
Szól a kakas már,
fut a patak már,
madárka dalolgat,
a tó jege olvad,
zöld réten csillog a nap;
ifjak és vének
most nem henyélnek,
a birka legelve,
fejét sem emelve
a friss zöld fűbe harap.
Vert had gyanánt már
a hó rég hátrál,
kopasz csucsokra
húzódik vissza,
füttyszóval szánt a paraszt;
erdő felébred,
forrás vize éled,
felhő suhan békén
az ég tiszta kékjén,
a zápor messze szaladt. |
Samuel Taylor Coleridge: Válasz egy gyereknek
Hogy mit mond a madár? A rigók, verebek,
Gerlék, kenderikék zengik: "Szeretek! Szeretek!"
Télen némák, akkor a szél zúgó szava szól;
Mit mond, nem tudom én - fenyegetve dalol.
Ám a levél, a virág, a tavasz fénylő melege,
Víg ének, szerelem - megjön mind, vissza, ide.
S boldogságtól túláradva csapong a pacsírta,
Dús zöld rétek kék magasába a hangja beírja,
Zengi az gnek, a földnek örökkön-örökre dalát:
"Szerelmem imádom! Szerelmem imád!" |
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
